Grafológia - Márton Tünde grafológus és írásszakértő
„Ha egyszer meggyőződne a világ arról, hogy a gyermek írása egy olyan »pszichoszkóp«, amely a gyermeki lélek legtitkosabb mélységeit is olvashatóvá teszi, akkor sietne minden hivatását komolyan vevő anya, nevelő, tanár grafológussá válni.” (Michon abbé) |
| Anima vagy animusz? |
 |
 |
 |
| Írta: Márton Tünde grafológus |
| 2009. december 02. szerda, 00:00 |
|
A kézírásból nem állapítható meg egyértelműen az író személy nemi hovatartozása, csupán az határozható meg, hogy férfias avagy nőies jelleget mutat-e az íráskép. Néhány árulkodó írásjegy a nőies (anima) írásról: - girland vagy árkád, - gyenge nyomaték, - vékony vonal, - esztétikus íráskép - nagyméretű írás, - kötött írás, - díszítettség megjelenése - kerekded formák az oválokban Animus jegyek az írásban: - szögek megjelenése - erős nyomaték, - elrántott vonalak - csonkítások - egyszerűsítések, - kötetlen írás, - kisebb betűméret - nagyobb távolságok a betűk, sorok között |
A kollektív tudattalan alkotórészei – Carl Gustav Jung által megfogalmazott anima és animus – a bennünk rejlő, de az ellenkező nemhez tartozó ideálképeket tartalmazzák. Eszerint minden férfi hordoz magában több-kevesebb nőies vonást (anima), ugyanakkor minden nőben rejtőzik valamennyi férfias jellem, tulajdonság (animusz). E lélekrészek észrevétlenül formálják karakterünket . Az emberek többségénél túlsúlyban vannak a nembeli hovatartozásra jellemző vonások. Előfordul azonban, hogy egyesek természetében nagyobb hangsúlyt kapnak a másik nemtől kölcsönzött karakterjegyek.